Aral-tó katasztrófája elsőkézből

A napokban olvastam egyik jóbarátom blogbejegyzését, amit hosszú utazásuk során tett közzé. A 10 hónapos utazásuk során most értek el Üzbegisztánba, az Aral-tó közelébe. Igazából a blogbejegyzés elég élménydús, és érdekes, ezért ajánlom olvasásra mindenkinek, nem is fejtegetem bővebben. Elképesztő képeket tett fel László, és a neten keresve is megdöbbentő képeket lehet találni az ottani ökológiai katasztrófáról. Történt ugyanis, hogy az emberek gondolták az adott éghajlaton a gyapot termesztés roppant jó ötlet, és ezért a tavat tápláló folyóka vizét a gyapotföldek öntözésére használták, aminek köszönhetően mára csaknem területének 75%-át elvesztette a föld negyedik legnagyobb tava. Amit maga után hagyott, az csak a gyapotföldek növényvédő szereivel szennyezett sivatag mérgező homokja. Ez a mérgezés fokozatosan beépült a táplálékláncba, és így lassan az emberek DNS láncába is beleépül. Érdemes azt is tudni, hogy a tó partján lévő Moynaq városka volt a legnagyobb halfeldolgozó, és halászváros a Szovjetunióban. Mára a halászásból élő város több mint 50 kilóméterre került a vízparttól.

Aral-tó eltűnése

2004-re az Aral-tó elveszítette korábbi területének 75, vízmennyiségének 90%-át, a korábbi partvonal mentén fekvő települések több tucat kilométerre kerültek a víztől (így például a korábbi Aralszk [ma Aral, Kazahsztán], Mujnak [ma Mo’ynoq, Üzbegisztán]). 1961-től évenként mintegy 50 centiméterrel apadt a tó (egyedül a csapadékosabb 1969-es, 1970-es és 2003-as években állt meg a vízszint csökkenése). Az 1980-as évektől a kikötői infrastruktúra használhatatlanná válásával a személy- és teherhajózás, valamint az egykor jelentős, évi 50 ezer tonna halat jövedelmező halászat is megszűnt a tavon. Az 1950-es években leírt gazdag ökoszisztéma (benne endémikus fajokkal) java része kipusztult.
Egyes vélekedések szerint az Aral-tó vízcsökkenéséért javarészt az emberi tevékenység felelős. Bár a tavat tápláló folyók befogása a környező rizs- és gyapotföldek öntözésére valóban nagymértékben hozzájárult a tó gyors kiszáradásához, de alapvetően a makroklimatikus változások okolhatóak az Aral-tó kiszáradásáért. A globális felmelegedés következményeire figyelmeztető környezetvédők az Aral-tó példájában az emberi tevékenység nyomában megváltozott természeti környezet riasztó példáját látják, s az emberiség jövője szempontjából aggasztó jelként értékelik az Aral-tó kiszáradását, amely ráadásul nem is egyedülálló napjainkban (hasonló folyamatok zajlanak a Holt-tengerrel és a Csád-tóval is).

Forrás: Wikipédia, Mátés László Blogja

További cikkek

Honor 7 teszt

Bevezető Ismét egy remek telefont kaptam...

Aiasz • dec 12 bővebben »