Kormos Attilának hívnak, és 1990 óta van jelen az informatika az életemben – több mint három évtized, amelynek során a programozás nemcsak szakmává, hanem igazi szenvedéllyé vált. Az első lépéseket Pascal és Visual Basic nyelveken tettem meg, majd a főiskolás évek alatt a PHP világa nyitotta meg előttem a webes fejlesztés kapuját. Ezen keresztül ismerkedtem meg azokkal a technológiákkal, amelyek ma a modern web alapkövei: JavaScript, HTML, CSS, MySQL – és sorban minden más, ami egy komplex webalkalmazás mögött megbújik.

De soha nem álltam meg egyetlen területnél. Ma már egyformán otthonosan mozgok a webes scriptnyelveknél, a Pythonban és a C#-ban is. Hiszek abban, hogy egy igazi programozó nem egyetlen eszközhöz kötődik, hanem a problémához választja meg a legjobb megoldást – legyen az egy könnyű script, egy összetett backend rendszer vagy egy asztali alkalmazás. A változatosság nem akadály számomra, hanem erőforrás.

Az évek során a tisztán fejlesztői munkán túl rendszergazdai tapasztalatokat is szereztem, és mélyen beleástam magam a Linux világába. A virtualizációs környezetek – legyen szó Hyper-V-ről vagy Proxmox-ról – éppúgy ismerős terepet jelentenek számomra, mint egy egyszerű webes projekt. Összetett infrastruktúrák üzemeltetésével és karbantartásával foglalkoztam, saját hibajegykezelő rendszert fejlesztettem, és hardveres-szoftveres problémák megoldásában is kipróbáltam magam. Szeretem érteni a teljes képet: nemcsak azt, hogy mit kell megírni, hanem azt is, hogy az hol és hogyan fog futni.

Vallom, hogy nincs olyan feladat, amit ne lehetne automatizálni – és ha valamit lehet, akkor azt kell is. Az automatizálás számomra nem lustaság, hanem gondolkodásmód: a cél az, hogy az emberi energia oda kerüljön, ahol valóban szükség van rá, ne pedig ismétlődő, gépi munkára pazarlódjon el.

Rajongtam és rajongok a tudományért, a technológiáért – az a fajta kíváncsiság hajt, amely mindig a következő kérdést keresi, és sosem elégszik meg a felszínes válasszal. Az internet és a digitális világ rohamos fejlődése számomra nem nyomás, hanem inspiráció: igyekszem lépést tartani, sőt, lehetőség szerint előre tekinteni.

A szabadidőm? Nos, az sincs igazán – mert amit mások kikapcsolódásnak hívnak, én általában valami új program, eszköz vagy ötlet megvalósítására fordítom. Egy új algoritmus kipróbálása, egy kis projekt felépítése, egy érdekes technológia felfedezése – ezek töltik fel az energiámat. Nincs jobb érzés annál, mint amikor a semmiből valami működő, hasznos dolog jön létre. Ez az, ami igazán motivál: a teremtés maga, és az a pillanat, amikor valami elképzelt dolog hirtelen valósággá válik.